Nagyzenekari koncert: Janáček, Suk, Martinů
Janáček
Suk
Martinů
Mráček
Hrůša
Janáček
Suk
Martinů
Mráček
Hrůša
február
15–16–17.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
15. szombat
16. vasárnap
17. hétfő
Leoš Janáček: A ravasz rókácska – szvit (Jakub Hrůša átirata)
Josef Suk: g-moll fantázia hegedűre és zenekarra, Op. 24
Bohuslav Martinů: 1. szimfónia, H. 289
Jan Mráček (hegedű)
vezényel: Jakub Hrůša
Cseh karmester, három cseh szerző és egy cseh hegedűművész – röviden: cseh koncert. A műsoron Janáček legkülönlegesebb operája, A ravasz rókácska elevenedik meg szvit formájában, majd Dvořák veje, Suk hegedűversenynek is nevezhető Fantáziája szólal meg. A szólót Jan Mráček játssza, akit tűpontos intonációja, fenomenális muzikalitása és technikai felkészültsége miatt a kritikusok olyan virtuózokhoz hasonlítanak, mint Joshua Bell és Itzhak Perlman. A programot Martinů érett korban írt első szimfóniája zárja. A cseh zene elkötelezett hírnöke, Jakub Hrůša a Bambergi Szimfonikusoknál és a Covent Gardenben is vezető pozíciót tölt be. A Nemzetközi Martinů Kör és a Dvořák Társaság elnökét az Opus Klassik 2023-ban az év karmesterévé választotta, a 2024-es ICMA-díjra pedig három jelölést is kapott.
Néhányan biztosan elgondolkodtak már azon, milyen jó operát lehetne írni egy képregényből. Leoš Janáček írt is ilyet! Az 1920-ban képsorok formájában megjelent folytatásos mese Stanislav Lolek prágai festő állatrajzaiból és Rudolf Těsnohlídek verseiből állt. Ezt dolgozta át szövegkönyvvé a szerző, hozzáadta a morvaországi Magas-Tátra lélegzetelállító természeti világát, és megszületett A ravasz rókácska. A cím ellenére nem gyerekoperáról van szó. Élet és halál körforgása, szabadság, szerelem, anyaság és a természetbe való visszatérés jelenik meg a harmóniailag és motivikailag igen összetett műben. S bár Janáček sosem készített szvitet az operából, elszánt karmesterek újra és újra megteszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a hányattatott sorsú darabot.
Josef Suk 1903-as Fantáziája kifejezetten felhőtlen időszakban született, mégis igen sötét tónusú mű, amely komoly kihívás elé állítja a hegedűs szólistát. A cím leginkább a darab formájára utal, amennyiben egyetlen zenei folyamatban kombinálja a szonátaformát a többtételességgel. A nyitómotívum végig jelen van a műben, s bár a benne szereplő hangközök változnak, ritmusáról és formájáról mindig felismerni. Az energikus első szakaszt kürtök kötik össze a következő, lírai dal és népies tréfa között ugráló résszel. A szédítő kromatika és hangnemi váltások után a finálét a nyitómotívum visszatérése zárja.
„Egyetlen hangot sem szabad megváltoztatni. Ez egy klasszikus szimfónia!” – jelentette ki az 1942-es premier után Szergej Kuszevickij, Martinů első szimfóniájának megrendelője. A karmester úgy fellelkesedett, hogy további őt szimfonikus művet rendelt a szerzőtől. Sokat érlelt első szimfóniája a kritikusok szemében Smetana utódjává emelte a műfajhoz magát addig felkészületlennek érző, immár ötvenkét esztendős Martinůt. A sokféle zenét felvonultató műben találni visszatérő részeket is, ilyen a nyitótétel disszonáns csillogása, amellyel a kontrasztos, angolkürtöt középpontba állító harmadik tételben találkozunk újra. A második tételben sebes menetelés fog közre egy oboán énekelt lírai szakaszt. Végül a kemény, ritmikus finálé a század egyik legizgalmasabb lezárásába torkollik.
Ritkán hallható szvit, klasszikus versenymű, Bach előtti tisztelgés és egy szimfonikus életmű záróköve. Ezt kínálja az északi levegőt árasztó, helyenként…
Az Alma Együttes kezdetben felnőtteknek zenélt, de egy véletlen felkérés kapcsán olyan sikeres gyerekkoncertet adtak, hogy azon nyomban több másik…
Időpontok: 2022. január 7. (szombat) 11:00 és 19:00 Helyszín: Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!